A XIX. század végén épült tájház épületegyüttese a Duna szabályozása után meggazdagodott sárközi katolikus gazdák portáját mutatja be. A Tájházban a bátai református és katolikus lakosság viseletének teljes skáláját láthatjuk. A Halászházban a Duna szabályozása előtti időt, a vízből, ártéri gazdálkodásból élő emberek életformáját idézik fel a berendezési tárgyak és a halász szerszámok. A tájház 2005-ben nyerte el az Év Tájháza díjat.

Portánkon megvásárolhatja az őrségi tökmagolajat, és egyre bővülő olajkínálatunkból válogathat. A szőlőmag-, dió-, mandula-, mogyoró- és mákolaj egyaránt értékes mind gasztronómiai, mind élettani szempontból. Ha betér hozzánk, természetesen vendégünk egy finom mézespálinkára! Az udvaron - a házigazda gyűjtőszenvedélyének darabjait - régi őrségi eszközöket is láthat. Olajainkat természetesen nem csak nálunk, hanem megrendelés útján is megvásárolhatja!

Várpalotától északra mintegy 5 km-re, a Fajdas-hegység egyik völgyében meredek és szűk területű sziklacsúcson találjuk Ópalota vagy mai nevén Pusztapalota várának romjait. A vár a 13. század végén vagy a 14. század elején keletkezhetett, amikor a hatalmas Konth család birtoka volt. 1271-ből származik két oklevél is, amelyben a Szalók nemzetség birtokmegosztásával foglalkozva szerepel a "Tikolföld a Várad erdővel" megjelölés. Ez arra utal, hogy valószínűleg ekkor már áll Bátorkő vára. Könczöl Imre szerint annak az 1288-ban kelt oklevélnek, amely "castro Bacurku" néven említ egy várat, és egyesek szerint ez Bátorkő első okleveles említése, elmélyült elemzése után igazolható, hogy nem erről a várról van szó. Bátorkőt először 1326-ban említik oklevélben, amikor a Csákok a hozzá tartozó falvakkal és birtokokkal együtt elcserélik más várakért Károly Róbert királlyal. Ez az oklevél meghatározza azt is, hogy a vár "Tykolfeldeu" területén áll. Egy 1409-ben keletkezett oklevél említi meg Keszi Balázst, mint "castellánus castri Bathorkw alias curialis in Palotha", vagyis Bátorkő várának várnagya és Palota udvarispánja. Bátorkő a török hódoltság idején pusztult el, és csak ezután kapta a Pusztapalota nevet. Azt, hogy Bátorkő vára mikor pusztult el, nem tudjuk. Az utolsó okleveles adat 1559-ből maradt fenn. Feltehetően a XVI. század második felében már elhagyatott volt, és így fokozatosan romba dőlt. A XIX. században villámcsapás érte, amikor állaga még inkább leromlott. Megközelítése: A várhoz jelzett turistaút vezet. Várpalota után, amennyiben az út járható, és a hadsereg nem zárja le a forgalom elől. Az út bal oldalán, a jelzést kell követni, amely becsatlakozik egy rövid szakaszon a jelzésbe, majd ismét a jelzést követve megtaláljátok az utat a romhoz. Érdemes végigjárni, közben fantasztikus sziklaformációk láthatók. Vezet a romhoz földút is Tésről, de ezt nem volt lehetőségem kipróbálni. Számos jelöletlen út is vezet a közelben, így aki "toronyiránt" kívánja megközelíteni a romot, viszonylag fájdalommentesen megteheti.

A Körmend központjában található kastélyegyüttes főépülete - az egykori reneszánsz kastély valószínűleg a XV. században épült. A Batthyányiak tulajdonába került épületet 1610-ben, majd az 1650-es években építették újjá. Batthyány Ádám megbízásából a terveket a kor kiváló olasz hadmérnöke, Filiberto Lucchese készítette, mely alapján Carlo della Torre építőmester irányításával kezdődtek meg a munkálatok. Később a vár a birtokigazgatási központtá előlépő Körmenden barokk kastéllyá épül át, mely Batthyány Lajos - a későbbi országnádor - nevéhez fűződik. Az új épületegyüttes tervezője a szintén olasz Donato Felice de Allio, az osztrák barokk jelentős képviselője. A látvány megtervezése érdekében ekkor már a kastély távolabbi környezetét is bevonták a hatáskeltés körébe^ épületeit egyetlen észak-déli tengelyre fűzték fel, a már átformált főépületre több kilométeres távolságról fasorok vezettek rá. Érdemes megemlíteni a kétemelet magas dísztermet és a nagyszabású barokk lépcsőházat, ahol Mária Terézia lovasképe ma is látható, amely az 1740-es pozsonyi koronázáson ábrázolja a királynőt. A XIX. századi új építészeti divat Körmendet is elérte, s a klasszicizmus szellemében átépítették az egész kastélyt. Az 1790-1810. közötti időszak átépítésének feltételezett tervezője Hefele Menyhért, illetve az ő köréhez tartozó építész lehetett. A főépületben ma a Dr. Batthyány-Strattmann László Múzeum működik, ahol a helytörténeti és a Batthyány családot bemutató kiállítások mellett Magyarország egyetlen cipőtörténeti gyűjteménye is látható. Benne különböző ritkaságok között megtekinthető Erzsébet királyné báli cipellője is.

Gánt település a Vértesben található Budapesttől 65 kilométerre. Leggyorsabban az M1-es autópályán Bicske/Óbarok lehajtóig, majd onnan jobbra Óbarok irányába, majd balra Felcsút irányába még a település előtt jobbra Bodmér - Vértesboglár - Csákvár - Gánt útvonalat kövessük. Tömegközlekedést választva vonattal Székesfehérvárra, majd onnan busszal közelíthető meg legegyszerűbben a falucska. A településen áthaladva Gánt külterületén talájuk meg a Bauxitföldtani Parkot. Az út mindkét oldalán érdemes körülnézni és megmászni a marsbéli tájra hasonlító vörös-sárga dombokat. A településen áthaladva Gánt külterületén találjuk meg a Bauxitföldtani Parkot. Amit senki nem hagyhat ki, az a rekultivált bauxitbányák látványa. A színek olyan tobzódását találja, ami igazán felejthetetlen élménnyé teszi a kirándulást. Az uralkodó szín mindig a téglavörös, de sziklákon, falakon, kőfolyásokon elképesztő lila, sárga, fehér, fekete kombinációkat láthatunk. A felszíni rétegeken vasas gömbszemcsékből álló ún. „vaskalapot” figyelhetünk meg, ez hematitból áll. Ha a látvány kevés, gyűjthetünk igen jó állapotú kb. 20 millió éves tengeri csigákat, és ha jó a szemünk, találhatunk gipszkristályokat is. Az őskarszt olyan karsztos képződmény, mely a korábbi földtörténeti korokban oldódott vissza, és jellegzetes geomorfológiai formáit a fiatalabb, tehát később kialakult képződmények betakarták, megvédve a teljes lepusztulástól. Ezt aztán a bányaművelés során letakarították, és így került napvilágra az egykori karsztos képződmény, bár van rá példa, hogy máshol természetes úton, eróziós hatásokra is felszínre kerültek ezek az ősi formák. A jelenlegi Magyarország területén a gánti volt az első bauxitbánya, melyet az 1920-as években német érdekeltséggel nyitottak meg, és a német hadiipari repülőgépgyártás céljára használtak fel, hiszen a franciáktól nem kaptak több bauxitot. Mivel az 1920-30-as években még kézi fejtéssel folyt a termelés, ezért e sziklákat nem fejtették le, hisz az csak fölösleges erőfeszítéseket és többletköltséget jelentett volna, s így megcsodálhatjuk a sok millió évvel ezelőtti karsztos formakincsek maradványait. A mészkőszikla körül agyaggal keveredett bauxitot láthatunk, melyet szintén otthagytak, mert a kor technológiai fejlettségének fokán ebből már nem tudták gazdaságosan kinyerni az alumíniumot. A bauxitnak és a karsztosodott mészkőnek is a vörös, helyenként lilás-barnás színe nem az alapkőzet eredeti színe, hanem a magas vas-oxid (barna, vörös, sárga) és a mangántartalomtól (lila) származik. A bauxit eredeti színe fehéres, vagy sárgásszürke, a mészkő is egészen világos fehéres szürke. A vas és a mangán sem csupán felületi szennyeződést okozott a mészkőben, hanem az évmilliók során átitatva (impregnálva) a kőzetet, több méteres vastagságban színezte azt meg. A mészkő felületén szép karsztos oldásformák láthatók. A bánya területén lehet sétálni. Esős időben nehezen járható. Belépődíj nincs a bánya területére, csak a múzeumba. De ez utóbbit ki lehet hagyni. Az út mindkét oldalán érdemes körülnézni és megmászni a marsbéli tájra hasonlító vörös-sárga dombokat. A bauxitbánya mellet található egy kis kiállítás is a bányászati eszközökről és technológiákról.

Az Egri Road Beatles Múzeum a Kelet-Közép Európai régió egyetlen Beatles gyűjteménye 2015. májusában nyitotta meg kapuit a Hotel Korona Eger szálloda épületében.

A pincétől az emeletig több, mint 1500 tárgyi emléket felvonultató múzeumban az elmúlt egy évben 55 ország képviselője tette tiszteletét.
A múzeum a kornak megfelelő technikai színvonalon vezeti be a látogatót a zenekar világába. Az Egri Road a pincehelyiségben található rövid, filmes bevezető után kronológiai sorrendben, multimédiás falak alkalmazásával mutatja be a Beatles történetét.

További információk:

Telefon: +36-30/249 6907
Web: www.beatlesmuzeum.hu

álinkafőzdénkben 2003. óta várjuk látogatóinkat a Békés-Pálinka Megállóhelyen (erre ha rákattint, akkor átvisz az oldalára). A megnövekvő látogatói forgalom viszont szükségessé tette egy nagyobb és korszerűbb kóstoló és bemutatóhely létrehozását. Békés belvárosában található az a régi műemlék épület, melyben létrehoztuk a Békési Szilvapálinka Centrumot (BPC). Hitvallásunk: Újrateremteni azt a közösségi érzést, amit egykoron a pálinkafőzés jelentett az emberek számára. A BPC modern értelemben véve szolgáltatóház, egy érzés megvalósítása, közösségi hely, ahol a pálinka van a centrumban. A hely magába foglal mindent, ami a pálinkához kell. A Békési Szilvapálinka út egyik fő állomásaként épített létesítmény tervezésekor nagy hangsúlyt helyeztünk, arra hogy a pálinka iránt érdeklődők egy komplex szolgáltatást kapjanak. A BPC-ben közel 200 féle pálinka kóstolható meg, saját maga főzheti meg pálinkáját, majd tárolhatja pálinka trezorunkban. Konferenciák, összejövetelek, kulturális rendezvények és szakmai továbbképzések megtartására is alkalmas helyszín. A gyermekkel érkezőket játszószobával várjuk. Éttermünkben a gasztronómiára vágyókat is várjuk hagyományos helyi ételekkel. Csoportokat és baráti társaságokat is szívesen látunk. Egyéni igényeket is nagyon szívesen teljesítünk, amennyiben van rá lehetőségünk. Reméljük, hogy Önt is hamarosan látogatóink közt tudhatjuk!

A kondorosi Legendák Földje Alapítvány kezdeményezésére kezdtük palackozni ezt a fekete sörkülönlegességet, melybe belekerült a betyárok szabadsága, a lovaik erőssége és a csárdabéli szépasszonyok bujasága is. A sör Oszter Sándor ajánlásával viszi egyben a Kondorosi Csárda és a Betyár Napok jó hírét.

A 781 m magas Bél-kő lábánál, egy erdős-ligetes emelkedésen fakadó forrás (Háromkút) mellett található Magyarország egyedüli épségben megmaradt román stílusú ciszterci apátsági temploma, amely 1232-ben épült. A monostor, amely a templom mellett állt, már korábban megépült. A késő román stílusban épült templomot a 14-15. században gótikus stílusban átépítették. A nyeregtetős, háromhajós és kereszthajós templom torony nélkül épült. Nyugati, főhomlokzatán nyílik a nagyméretű, bélletes kapu a főhajón, afölött található a rózsaablak, a jobb oldali mellékhajóba pedig a laikus testvérek bejárata nyílik. Keleti végéhez a 18. században kontytetős, barokk sekrestyeházat építettek. Az apátság román stílusban megépített temploma nemzetközileg is elismert műemléki és történeti nevezetesség. Védőszentjeként a Nagyboldogasszonyt tartják számon. A kolostor temploma jellegzetes ciszterci jellegű építmény (ennek megfelelően nincs tornya). Alaprajza latin keresztet formáz, bazilikális elrendezésű, azaz a középhajó magasabb, mint a két mellékhajó. A templom nyugati homlokzata előtt fél nyeregtetős előcsarnok is épült, ez azonban nem maradt meg, alapfalait a régészeti ásatás hozta napvilágra. A szépen faragott kváderkövekből rakott homlokzat egyik dísze a rózsaablak, a másik pedig a vörös és szürke színű kövekből rakott sorok ritmikus váltakozása (azon a falszakaszon, amely eredetileg az előcsarnokhoz tartozott. A díszesebb főkapu és a laikus testvérek bejárására szolgáló, egyszerű déli mellékkapu a középkorban az előcsarnokból nyílt, ahová a laikus testvérek (conversusok) nagyterméből lehetett bejutni. A templom belső tere tágas, egyenletesen megvilágított. A nyugati oldalon karzat van, amely eredetileg az alapító nemzetség tagjai számára készült, annak tagjai ott hallgathatták a misét. A mai boltozat barokk jellegű, a középkorban magasabb ívelésű, csúcsíves, bordás keresztboltozat fedte a templomhajókat. A mai berendezés barokk, a középkori berendezés ugyanis elpusztult. A templomhoz délről kapcsolódott az emeletes kolostor, amelynek ma már csak némileg fölfalazott alapfalai láthatók. A kerengő hosszúkás. A déli kereszthajó nyugati falában látható az elfalazott könyvtárfülke, ahol kivehető az egykori polcok helye. A sekrestye melletti helyiség volt a káptalanterem, mellette a fogadóterem, a sarkon pedig a nagy szerzetesi munkaterem, amelyben a forrást találjuk. Ennek vizét csatornán keresztül vezették az udvaron épült kútházba. A déli szárnyon a melegedő és a konyha között volt az ebédlő (refektórium). A templomtól délkeletre, hajdani erdészházban kiállítás mutatja be a kolostor történetét, és egy hajdan itt működött kőedénygyár legszebb termékeit.