Hortobágyi Nemzeti Park A Hortobágy egy olyan, a pásztorközösségek által megművelt kultúrtáj, mely az ember és a természet kétezer éves, hagyományos és kíméletes földhasználaton alapuló, harmonikus együttműködésének kiemelkedő példája. Európa legnagyobb összefüggő, természetes füves pusztája, mely nem az erdők kiirtása eredményeként jött létre, hanem emberi tevékenység révén, és képes volt megőrizni biológiai sokféleségét. A leghíresebb magyar puszta fogalommá vált, és nemzetközi szinten régebb óta ismert és elismert, mint hazánkban. 1967. decemberében a Pro Natura akció keretében 22 világhírű tudós memorandumban kérte a magyar kormányt, hogy a Hortobágy egyedülálló természeti és kultúrtörténeti értékeit nemzeti park formájában őrizze meg. Ennek eredményeként 1973-ban 51 ezer hektáron létrejött Magyarország első nemzeti parkja, melynek területe napjainkra már elérte a 82 ezer hektárt - ezzel ma az ország legnagyobb összefüggő védett területe. A Hortobágyi Nemzeti Park teljes egészében UNESCO Bioszféra Rezervátum, közel egyharmada pedig nemzetközi jelentőségű vizes élőhely, melynek védelmét a Ramsari Egyezmény külön biztosítja. Az Alföldön keresztülvezető fontos kereskedelmi útvonalak (mint például az erdélyi sóbányák kincsét szállító "sóút") mentén épültek fel 10-12 kilométerenként - többségében a XVII. században - az utazókat kiszolgáló csárdák, valamint a vízborítás időszakában a közlekedést megkönnyítő hidak. Ezek egy híres utóda és legismertebb példája, mely a Hortobágy egyik szimbólumává is vált, az 1827-ben megépített Kilenclyukú-híd. Szintén a magyar puszta szimbólumaként ismeretesek az eredetileg az állatok itatására szolgáló gémeskutak. A táj területének döntő hányadát ma természetes élőhelyek - sziki gyepek és sziki legelők, löszpuszták, ártéri erdők és ligetek - képezik, valamint egy mocsarakból, tavakból és holtágakból álló "vízország" alkotja, a mozaikos talajviszonyoknak köszönhetően változatos és gazdag növény- és állatvilággal. A területnek viszonylag kisebb hányadát borítják mesterséges vizes élőhelyek (a halastavak összterülete 6 ezer hektár), ezek mégis nagy jelentőségűek, mivel együttesen a világ egyik legnagyobb mesterséges halastórendszerét alkotják. Ha a Hortobágy állatvilágáról esik szó, először talán mindenkinek a szilaj állattenyésztéssel meghonosodó szürke marha és rackajuh, valamint a mangalica sertés és a nóniusz ló jut az eszébe. A Hortobágy azonban nemzetközileg is kiemelt fontosságát sajátos madárvilágának köszönheti. A mocsarak és halastavak a madarak fészkelésének és vonulásának európai jelentőségű helyszínei: eddig 342 madárfaj előfordulását regisztrálták itt, melyek közül 152 fészkel is a Nemzeti Parkban. A daru- és vadlúdvonulás az itteni madárvilág életének egyik legszebb, nemzetközi hírű látványossága. Ez az élettere Közép-Európa legnagyobb kanalasgém-állományának és számos más gémfajnak, a batlának és kárókatonáknak is.

Az 1950-ben védetté nyilvánított 7 hektáros területen több mint 700-féle fa él. Országosan is ritkaságként tartják számon a szillevelű gumifát.A színpompás cserjék, örökzöldek és a nyáron hatalmas lombsátrú fák fajszáma ma már több mint 700. Az Alföldön hulló évi 550 mm körüli csapadék kevés ennek az óriási fatömegnek. Az 1950-ben védetté nyilvánított 7 hektáros területen több mint 700-féle fa él. Országosan is ritkaságként tartják számon a szillevelű gumifát. A színpompás cserjék, örökzöldek és a nyáron hatalmas lombsátrú fákfajszáma ma már több mint 700. Az Alföldön hulló évi 550 mm körülicsapadék kevés ennek az óriási fatömegnek. Az arborétum mellett folyóHanyi-ér pótolja a hiányzó csapadékot a talajvíz magasabb szintentartásával. A terület Buttler János, az 1879 körül Egerbenszolgáló várkapitány öccsének tulajdona volt, akinek vagyonát 1845-benelárverezték. 1870 körül egy budapesti orvos vásárolta meg, az ő neveltfia, ifj. Kovács József orvos és szenvedélyes botanikus hozta létre akertet. Már 1929-ben, az akkor már 350-féle növényt éltető arborétumróla Kertészeti Lapok írt ismertetőt, különös tekintettel a hideg, téliidőjárás hatásaira. Az arborétum mellett működik egy díszfaiskola, aholaz arborétumban található növényekről történik a szaporítás. A kert különlegességei A bejáratnál hatalmas termetű krími hárs fogadja a látogatót. Alatta egy kör alakú területen közel 30-féle talajtakaró kis cserje és törpefenyő található. A másik oldalon aprólevelű kecskerágó, elterülő boróka, az örökzöld borbolya és az erika színpompás virágai gyönyörködtetnek. 1985 hideg tele erősen megtépázta az örökzöld, szúrós levélszegélyű magyalt, amit a kastély kert felőli falánál találhatunk. Igen érdekesek a nagyon lassan növő tiszafák, melyeknek termése nem piros, hanem a ritkább, sárga színű. A nehézszagú, vagy kúszó boróka az ország legterjedelmesebb példányai közül való. Ritkaság a kert keleti részén található kínai selyemfenyő, melynek kérge nem hasonlít a többi fenyőjéhez. A repedező és darabokban leváló kéreg színe zöldes, szürkésbarna, tűi csomókban lógnak. Szokatlan látvány itt, az Alföldön a hatalmas bükkfa. A valószínűleg több mint 100 éves kocsányos tölgynek is ez az élőhelye. A kertben mindenfelé díszcserje található (madárbirsek, rózsalonc, orgonák). Skarlátvörös színben pompázik augusztusban a trombita cserje (trombitaszerű virágú kúszónövény.) Szép látvány az olasznád, mely falszerűen emelkedik. Néhány példány él itt a cukorsüveg fenyőből is. Szemet gyönyörködtető a több száz fajtából álló dáliagyűjtemény.Nyitva tartás: H-P 7-16^ Szo-V 10-16