A Mária Magdolna-templom a kommunista diktatúra által lerombolt templomok egyike. A 13. században a tatár rombolás után vár épült a Várhegyen, amely már a 13. század második felében a maihoz hasonló felosztásban állt: délen a királyi szálláshely, középen a Nagyboldogasszony temploma (Mátyás-templom), északon pedig a Mária Magdolna-templom. A Boldogasszony templom volt a németajkú, a Mária Magdolna-templom pedig a magyar lakosság temploma. Ekkor a vár északi része a szombati nagyvásároknak helyt adó Szombathely tér volt, amely a mai Bécsi kaputól az Úri utcáig tartott, és beletartozott az evangélikus templom akkor még üres telke is. A tér délnyugati sarkán állt az eleinte egyhajós, majd 1400 körül háromhajósra bővített gótikus templom. Korabeli ábrázolások szerint a tornyot gúlasisak fedte. Használták levéltári anyagok tárolására, itt koronázták 1792-ben I. Ferencet. 1817-ben a kolostorba költözött a budai főparancsnokság, a templom pedig Helyőrségi templom lett, benne katonai istentiszteleteket tartottak. A kocsifelhajtókat lebontották, az 1820-as években a hagymasisakot harang alakúra cserélték. Az 1920-as években éjszakai díszkivilágítást és fűtőrendszert kapott, komoly változás azonban nem történt az épületen, bár Lechner Jenő már 1938-ban a torony gótikus arcának visszaállítását és a templom múzeummá alakítását szorgalmazta. Az 1944-es ostrom során több bombatalálat érte az épületet: a tornyon repedések keletkeztek, a 3-4. emelet északnyugati sarka leomlott; hosszházának tetőzete, a szentély és a kápolnák fala szinte teljesen beomlott. A gótikus tornyot Csemegi József tervei szerint 1950–52 között állították helyre. Az egykori templom méretét érzékelteti a toronnyal átellenben felállított gótikus szentélyablak (amely valószínűleg sokkal magasabban lehetett az eredeti középkori templomon). A barokk templomra csak a gótikus tornyon helyreállított, attól teljesen idegen barokk sisak emlékeztet. A déli oldalon több száz kis ablak nyílik, az ezeken keresztül beszűrődő bőséges fény egész nap vándorol az épületbelsőben. A torony, a romkert és a rekonstruált szentélyablak együttesének köszönhetően az egykori templom óriási méretei máig lehengerlőek.
Mária Magdolna templom
Aktív turizmus
A Budavári Palota (németül Burgpalast, törökül Budin Kalesi) Budapest egyik legfőbb kulturális és turisztikai központja, egyben a volt királyi palota. A Budai Várnegyed részeként 1987 óta része Budapest világörökségi helyszíneinek. A gótikus stílusú királyi palota már az 1300-as évek közepétől épült és építése eltartott az 1400-as évek végéig, így Nagy Lajos, Zsigmond és Mátyás királyaink idején is mindvégig bővítették és díszítették a magyar uralkodók lakhelyét. 1541-től a törökök megszállásának idején a palota állapota romlásnak indult, és az 1686-os ostrom és visszafoglalás során is igen komoly károk keletkeztek a várban és a Várnegyed épületeiben egyaránt. A helyreállítás során már a barokk stílusjegyek érvényesültek, ám megmaradtak a gótikus és a reneszánsz stílus részei is. 1715-benmegkezdődött a palota bővítése egy kisebb méretű barokk kastéllyal, majd a 19. század végén Ybl Miklós és Hauszmann Alajos közreműködésével hozzáépült egy hátsó szárny, mellyel megkétszereződött a palota területe. A Mária Terézia-szárny Duna felé néző homlokzata is meg lett növelve és ekkor kapta meg a barokk és neobarokk kupoláját.A palota épületében a szecessziós elemekkel díszített úgynevezett Krisztinavárosi-szárnyban 1985-től található meg az Országos Széchényi Könyvtár, valamint a palotában székel a Magyar Nemzeti Galéria és a Budapesti Történeti Múzeum is.A budai oldalon, Budapest I. kerületében, a Várhegyen található. A Szent György térrel és a történelmi lakónegyeddel együtt a Budai Várnegyedet vagy Budai várat, köznyelvben röviden „a Várat” alkotja.
Természeti értékek | Ökoturizmus
Kulturális örökség