Aktív turizmus
Ócsai prépostság a fennmaradt okiratok szerint már 1234 előtt fennállt, ekkor Jászó, a későbbi monostorjegyzék szerint pedig Váradelőhegy filiája volt. Az Ócsai Boldogságos Szűz Mária premontrei prépostság saját filiája Körösmonostora és Gédermonostora volt. Egy 1454-ben kelt oklevélben elöljáróját apátnak nevezték. 1516-ban a nagykáptalan nevét nem említette a kijelölt 21 magyar prépostság között. 1541-ben a törökök pusztították. Királyi alapítású monostorok közé tartozó ócsai premontrei prépostság temploma középkori templomépítészetünk jelentős és egyik legépebben megmaradt emléke. A szentélyében feltárt freskóegyüttes Árpád-kori falfestészetünk egyik kiemelkedő alkotása. Az ócsai premontrei prépostságot feltehetőleg II. András alapította, így valamikor 1210-1235 között létesülhetett. A Boldogságos Szűz Mária tiszteletére szentelt, román stílusban épült temploma a rend előírásainak megfelelően a plébániatemplom szerepét is betöltötte. A tatárjárás hatalmas pusztításokat okozott az épületben, melyet a IV. Béla által visszatelepített premontreiek építették újjá, kora gótikus stílusban. A templomra stílusában nagy hatással volt az esztergomi királyi kápolna. Háromhajós, keresztházas bazilika, nyugati oldalán két toronnyal. A főhajó nagy, a mellékhajók kisebb szentélyekben végződnek, belül félköríves, kívül sokszögű záródással. Nyugat felé mindkét oldalon egy-egy sekrestye csatlakozik a keresztházhoz. A templom falait áttörő keskeny ablakok román stílusúak. Az épületen a párkányok alatt hol gótikus, hol román ívsor húzódik végig. A párkányokon időként állat- és emberfejek tűnnek fel. A hajók és a keresztház síkmennyezettel, a szentélyek bordás keresztboltozattal fedettek. A pillérkötegek díszes bimbós és levélornamentikái, valamint állatalakos fejezetei eredetileg festettek voltak. A templomba való bejárás az északi és a déli mellékhajókba nyíló kapukon keresztül biztosított. A templom északnyugati végénél állt a mára már teljesen elpusztult kolostor, amely különálló, keskeny körítőfallal kapcsolódó, egyszárnyú, feltehetően emeletes épület volt. Temploma a 13. század eleje körül épült. 1560-ban a reformátusok vették birtokba és máig ők használják. A 3 hajós román kori műemlék templom nyugati oldalán két torony áll. Keresztboltozatos szentélye a nyolcszög három oldalával zárul, kereszthajóiból egy-egy kápolna nyílik. A főhajót váltakozó, köteg- és nyolcszögű pillérek választják el a mellékhajóktól. Bélletes kapui az északi és a déli oldalon nyílnak. A templom falain a 13. századból való freskórészletek találhatók. A templom északi oldalán épült kolostorból mára már semmi sem maradt.
Természeti értékek | Ökoturizmus
Kulturális örökség