Vodicska Sándorné Zilahi Erzsébet
zilahi.e.zsoka@gmail.com
20/206-4587
Aktív turizmus
A Malom-bástya, Prímási gépgyár vagy Petz-gyár az esztergomi Víziváros Berényi Zsigmond utcájában áll az Özicseli Hadzsi Ibrahim-dzsámi szomszédságában. Ipartörténeti műemlék. Az épület alapja, a Malom-bástya a Víziváros középkori várfalának része. Várdai Pál esztergomi érsek emelte 1543-ban két tapasztalt olasz parancsnok Alessandro Vitelli és Filippo Tornielli közreműködésével (előbbi harcolt az előző évben Buda-Pest ostromakor), hogy védelmet biztosítson a 15. századi reneszánsz vízemelő gépnek, ami ivóvizet juttatott a várba. A törökök még ugyanebben az évben bevették Esztergomot, és már ők építették hozzá a félkör alakú ágyútornyot a 17. században. Ez valószínűleg Szinán mester munkája. Az akkor még új építésű toronyról részletes leírást adott Evlija Cselebi. Leírása szerint minden emeletén ágyúk álltak. A vár visszafoglalásakor és a Rákóczi-szabadságharc során is megrongálódott az épület az ágyúzások során. Újjáépítése után érseki malom lett belőle, amit az itt fakadó források vize hajtott, a szomszédos dzsámiból pedig magtár. Az érsekség hazaköltözése után Rudnay Sándor ismét vízemelő berendezéssé alakíttatta, majd az érsekség 1866-ban vas- és rézöntő gyárat alakíttatott ki benne. Ekkor jelentősen átépítették. A gyár később a Petz testvérek tulajdonába került, akik az 1920–1930-as években kibővítették. A gyár 1937-ig üzemelt. Az itteni török források vizét bekapcsolták a városi vízvezeték rendszerbe. A kút napi 1200 m³ vizet szolgáltatott, de a víz oldotta a csövek anyagát. A víz megfertőződött, amit az 1965-ös árvíz csak fokozott, ezért le kellett választani a hálózatról. Az elkövetkezendő években a város vízellátása központi kérdés lett. Eközben az épület állapota nagyon romossá vált, ezért 2006-ban megkezdődött a felújítása. A tervek szerint a restaurálás befejeztével idegenforgalmi funkciót fog betölteni a szomszédos dzsámival együtt. Részben az épület alatt állnak az eredeti Malom-bástya romjai. A félkör alakú, előreugró rondella török építésű, ami eredetileg körülbelül 3 méterrel magasabb lehetett. A mai, historizáló része a 19. század elején épült. Téglalap alaprajzú, földszintes, nyeregtetős épület. Később ehhez épült az emeletes gyárépület.
Természeti értékek | Ökoturizmus
Kulturális örökség
Lőrincz Vitus 1933-ban, a bukovinai Istensegíts községben született. A bukovinai székely népművészet, a maroknyi magyar közösség érzésvilága, magyarsága, szívóssága, mindennapi küzdelmei adtak számára példát egy életre.
„Anyai nagyanyám és édesanyám szőttesei, édesapám fafaragásai, apai nagyanyám, özvegy Lőrincz Antalné - akit Kodály is felkeresett népdalgyűjtő útján Istensegítsen - gyönyörű népdalai jelentették az első gyermekkori művészeti élményeimet, amelyek későbbi munkásságom meghatározói. Miután bukovinai életünk lehetetlenné vált, 1940-ben és 1941-ben öt bukovinai székely falu megvált szülőföldjétől. Bácskába telepítettek bennünket. 1944 őszén viszontagságos menekülés következtében másodszor hagytuk el otthonainkat. 1945-ben Tolna megyében kezdtük újra az otthonteremtést szüleimmel és öt testvéremmel együtt. Az összetartozás élménye, egymás segítése, erősítése, a család és a gyermek szeretete és az őseinktől kapott hitünk segített át bennünket a sokszor tragikus körülményeken. Nem véletlen, hogy képeim elsősorban az emberről szólnak. A hitről, a szeretetről, az összetartozásról. A világi témák mellett sok bibliai tárgyú képet festek. Az anyaság, az anya és gyermekének szeretete Madonnáim mondanivalója is. Munkáimra a népművészet kimeríthetetlen kincsestára is hatással van és nyomon követhető.”
Lőrincz Vitus Budapesten a Művészeti Gimnáziumban érettségizett 1953-ban, majd a Képzőművészeti Főiskolán Jakuba János tanítványa volt. Kezdetben olaj- és akvarellképeket festett. 1964-ben, a bonyhádi zománcgyárban alkalma nyílt a tűzzománc technika megismerésére. 1972-74 között több hónapot töltött Ausztriában a Wiener Email- und Glasurfarbwerk Schauer et. Co. meghívására, ahol lehetőséget kapott technikai tudásának árnyalására.
„A fafaragás gyermekkorom óta kedves tevékenységeim közé tartozik. Nagyméretű zománc kompozícióimat gyakran fafaragással ötvözöm, egy ilyen nagy méretű alkotásom látható Csopakon, a Római Katolikus templomban, ahol a Szent István legendát és a Stációkat örökítettem meg, valamint Pakson látható egy közel öt négyzetméteres murális zománcképem, amelynek Életfa a címe.”
Lőrincz Vitus európai rangú, teljesen egyéni hangú kortárs alkotóművész, alkotásai szerte a világban köz- és magángyűjteményeket gazdagítanak az Egyesült Államoktól Ausztráliáig, Japántól Kanadáig.
Elérhetőségek:
+36 30 313 8911
lorinczvitus@freemail.hu