Ez Közép-Európa talán legépebben fennmaradt újkori katonai építménye. Építészeti és katonai szempontból is remekmű - a komáromi erődrendszer legnagyobb létesítményeként a "Duna Gibraltárjának" is nevezték. Az erőd 1850-1871 közötti épült, egyetlen összefüggő épületegyüttes, melyben 14 épületrész különíthető el kb. 640 helyiséggel. Osztrák hadmérnökök tervezték a kor legmodernebb építészeti és hadászati elvei alapján. Leghatalmasabb épülete a Parancsnoki torony, ez a Duna felől látható, s egyben döbbenetes hatást kelt három szinten sorakozó, fenyegetően és üresen tátongó 78 ágyúlőrésével. A Komárom katonaéletét bemutató, Várak, erődök, katonák című kiállítás az erőd egyik fő attrakciója - a számos program mellett. Vezetést márc. 15. és nov. 15. között hétfőnként, illetve a nov. 16. és márc. 14. közötti időszakban csak bejelentkezés alapján tudnak biztosítani. Az erődrendszer: A komáromi erődrendszer történetét, végleges kialakítását a török, majd a napóleoni háborúk határozták meg. Mai formáját I. Ferenc osztrák császár és magyar királynak köszönheti, aki 1809-ben elrendelte, hogy a birodalom legnagyobb erődjévé építsék ki Komáromot, mely szükség esetén 200 ezer fős hadsereg befogadására képes. Az építkezések azonnal megkezdődtek, és 1877-ig tartottak. A Duna két partján összefüggő rendszert alkotó komáromi erődrendszer észak-komáromi (ma Szlovákia) tagjai az Öreg- és az Újvár, a vág-dunai hídfő, a Nádor- és Vágvonal; dél-komáromi tagjai a dunai hídfő (a Csillagerőd), az Igmándi és a Monostori erőd. A védműgyűrű legkorszerűbb tagjai ma is Magyarországon állnak. Bővebben a Monostori erődről: Az 1848-49-es szabadságharc után közvetlenül, 1850-ben kezdődött az egész rendszer legnagyobb létesítményének, a várost nyugat felől védő Monostori erődnek a kiépítése, s 1871-ig tartott. Az építmény a Duna déli partján, mintegy a Nádor-vonal meghosszabbításában helyezkedik el. Méretei megközelítik az Öreg- és Újvár együttes nagyságát. Területe 58 hektár, a hozzá tartozó úgynevezett Árkász-táborral együtt pedig több mint 67 hektár. Hasznos alapterülete több mint 34 ezer m?, az épületek által lefedett terület pedig 39 ezer m?. Az összes beépített térfogat 270 ezer m?. Az adatok szerint 2000 kőműves és 10 ezer segédmunkás dolgozott itt. Az építéshez szükséges kőanyagot a néhány kilométerre fekvő süttői, tardosi és dunaalmási bányákból szállították a "császári és királyi lóvasúton". Az erőd belsejébe érve, jobb kéz felől, a keleti szárnyon az istállókat, északi részén a földszinti legénységi épületet (ezt úgy építették, hogy szükség esetén 300 ágyas kórházzá lehessen átalakítani), az udvarba benyúlva az emeletes, alápincézett tiszti épületet pillanthatjuk meg; bal kéz felől pedig az egykori kantin, s a pékség helyezkedik el. A tiszti épület kivételével a helyiségek külső oldalai védőfolyosókhoz csatlakoznak, melyek vonalát, a sáncárokba beékelődve, nyugatról és délről egy-egy emeletes, azonos elrendezésű bástya (caponniere) töri meg. A külső kaputól a főbejáratig vezető utat oldalazó tűzzel az ún. Flankierungsthurm fedezi. Ebben található az erőd legszebb helyisége, a boltíves pillérekkel tagolt levente oktatóterem. A védelem fő ereje a sáncokon és az épületek tetején elhelyezkedő tüzérség volt. Az erőd közvetlen ostromának megakadályozását és a tüzérség védelmét szolgálta az erődöt csaknem teljesen körülvevő, 9 méter mély, 9,5 m (5 öl) széles és kb. 1800 m hosszú sáncárok. Ennek külső- és belső oldalában 1,9 m (1 öl) széles falazott, lőréses folyosók futnak. A külső kazamatákból járatkezdemények biztosították az aknák fúrását a vár előterébe. Az árok vonalvezetését oldalazó művek szakítják meg, melyek az árok hosszanti pásztázását, s a kereszttűz lövését is lehetővé tették. Csillagerőd Az 1586-ban épített Szent Péter-palánk négyágú csillag alakja miatt viseli a Csillag-erőd nevet. Az építmény mai formáját az 1850-70 közötti felújítás-újjáépítés során nyerte el. A XIX. században a kor hadi építészeti szellemének megfelelően a laktanya- és raktárépületeket magas földtöltéssel látták el, kívülről meg földsáncokkal takarták. A másik két erődtől annyiban különbözik, hogy ezt nem lőréses folyosó, hanem széles vizesárok védte körben. A várost délről övező sáncrendszer tagja. Kevésbé ismert, hogy a Csillagerőd 1938-ban, a komáromi öregvárral együtt lőszerraktár lett. Napjainkban raktározási célokat szolgál, de hétvégenként ez is látogatható. Igmándi erőd A szabadságharc földerődje helyén épült fel 1871-1877 között a város déli bejáratának védelmére, az új erődrendszer elválaszthatatlan részeként. Középkori lesüllyesztett, olasz rendszer szerint építették fel. Száraz árok veszi körül,külső lesfolyosókkal. Az erőd elzárta a városba délről vezető utat, biztosította, hogy a rendszer egyes tagjai kölcsönös tűz-összeköttetésben legyenek egymással. Elkészültével befejeződött a hatalmas komáromi erődrendszer építése. Nevét a közeli Nagyigmánd és Kisigmánd községekről kapta. Méretei a Monostori erődnél jóval szerényebbek: 106 helyisége van, hasznos alapterülete 4600 m?, a beépített alapterülete 6200 m?, beépített térfogata több mint 33 000 m?. Kialakításának alapelvei megegyeznek a Monostori erődével. Érdekessége, hogy az ellenséges tűz szilánkhatása elleni védelmet szolgáló ún. harántsáncok is megépültek, s ma eredeti állapotukban tanulmányozhatók. Még néhány érdekesség: • A teljes (észak- és dél-komáromi) erődrendszer kerülete megközelíti a 15 km-t. • A rendszer az utolsó hadrendi várak közé tartozik. Gyulafehérvárat 1911-ben törölték a hadrendből, így az utolsónak megmaradt két működő erődítmény Pécsvárad és Komárom. • Béke idején az erődrendszer védelmét a 6. Vártüzér Ezred látta el, kb. 400 ágyúval. • Az erőd udvarában és épületeiben 13 ásott kút található, ezek nagy részét már betemették. • A szovjet csapatok kivonulása után közel két évig tartott az erőd tűzszerészeti felülvizsgálata.