Pécsett 160 éve kezdődött az történet, amit ma Zsolnay-csodaként emlegetünk leginkább. Ennek része a nagy hagyományú – mai nevén – Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt., továbbá az egykori gyár területén 2012-re létrejött és sikerrel üzemelő Zsolnay Kulturális Negyed; és természetesen része mindazok a Zsolnay-termékek, amik láthatóak Magyarország és Közép-Európa épületein és közterein, illetve a magyar családok vitrinében és konyaszekrényeiben, asztalain.
Az 1828-ban született Zsolnay Vilmos 1853-ban alapította meg az akkori, külvárosi telken a következő évtizedekben felépülő gyárát, amit leginkább az 1890-es évekre kikísérletezett eozin tett világhíressé. Az első ilyen termékeket 1891-ben, a Budapesti Agyagipari Tárlaton mutatták be, majd 1893-tól gyártották üzemszerűen – elsősorban a szecessziós stílusú kerámiák bevonataként. De legalább ilyen jelentős innováció volt a pirogránit felfedezése és használata.
Zsolnay Vilmos technikai és gazdasági zsenije nem csak megalapozta a gyár jövőjét és sikerét, hanem utódai, fiai, lányai, sőt, vejei révén egészen az államosításig a honi ipar egyik legjelentősebb reprezentánsává, bástyájává tette a pécsi Zsolnay-gyárat.
A 20. század második felének történelmi eseményei alapvetően meghatározták a Zsolnay-gyár és név sorsát is.
Bennünket, 21. századi utódokat, pécsieket nem csupán büszkeséggel kell eltöltsön a Zsolnay-múlt, és ami abból ma látható és gyönyörködtet. Legalább ennyire fontos, hogy a „zsolnayság”, Vilmos 160 évvel ezelőtti hite, bátorsága és jókedve hassa át cselekedeteinket, terveinket.