Kulturális örökség
Terény Nógrád megyében, a Cserhát lábánál megbúvó kis település. A lakosság létszáma alig 400 fő, fele részben szlovák nemzetiségű. A község ma is féltve őrzi és ápolja hagyományait, szokásait. Nincs Nógrádban még egy ilyen falu, ahol a lakóépületek közel fele még őrzi - sok helyen nem csak kívül, de belül is - a 80-120 évvel ezelőtti építészeti jellegzetességeket és berendezési szokásokat. Kicsiny falunkban 105 ilyen helyi védettségű, palóc kontyos, füstlikas, hosszú parasztház látható, melyek többsége ma is lakott. A tájház a XIX. században épült, eredetileg a kovácsmester háza volt. Mivel az épület „L” alakú, a tető két végén lett a palóckonty kialakítva. Az udvaron található a - még felújításra váró – kovácsműhely. Nem messze van tőle a gémeskút, ahol megitatták a patkolásra váró lovakat. A kerítése akácfából készült, úgynevezett „csapongató” kerítés. Annak idején a szegények kerítése bodzafából, a gazdagoké fűzfából volt és az ún. „középréteg” fája volt az akác. A házban két helyiség van berendezve korhűen. A „paraszt” konyha gerendás mennyezetű és a régi használati edények mellett falmasina és 1891-ből származó szövőszék is látható benne. Innen juthatunk be az ún. „tiszta szobába”, ahol felvetett ágy, sublót, lóca, bölcső, a szép népviselet és a búbos kemence idézi a régmúlt időket. A többi helyiséget közösségi célokra használjuk rendezvényeinken. Az épület végében néhány éve a Terényi Faluvédő és Segítő Egyesület pályázati támogatásának köszönhetően vizesblokk lett kialakítva. Tájházunk azért is élő, mert sokszor jön itt össze a falu népe – a falunapok, az évkörhöz kötődő szokások és az adventi vasárnapok - alkalmával. Az itt látható használati és berendezési eszközök egy részét még napjainkban is használja a lakosság. Rendezvények alkalmával felidézzük a régmúltat. Így a helyiek körében ma is élnek a hagyományok, népszokások (farsang, tojásírás, tűzugrás, Nemzetiségi nap, szüreti felvonulás, adventi vasárnapok stb.). Ilyenkor a fiatalok is szívesen viselik az őseiktől megörökölt régi népviseletet. Tájházunkat a helyi Szlovák Kisebbségi Önkormányzat működteti a Községi Önkormányzat támogatásával.
Kulturális örökség
A Tájház épülete a kisnemesi lakóházépítés 19. századi hagyományait tükrözi, lakószobáinak berendezése az építtető család egykori lakókörnyezetét idézi. Az épület legnagyobb belső terű helyisége, a kamra - audiovizuális szemléltető eszközeivel - múzeumi foglalkozásoknak helyt adó foglalkoztató tér. A Tájház a város néprajzi hagyományait megidéző tematikus bemutatókkal várja látogatóit és alkalmi városi rendezvények helyszíne. Kiemelkedő évenkénti hagyományőrző rendezvény a július hónapban megrendezett „csáti menyegző”, melynek nyitóeseménye a Tájház környezetében zajlik. A Tájház előzetes egyeztetéssel bármikor megtekinthető.
Kulturális örökség
A szárazkapu bejárat alatt a halászélet, a kubikosság tárgyi emlékei láthatóak. A Gyűjtemény egyik legértékesebb részét képezi az eredeti Szent István patika bútorzata. A Gyűjtemény része a századforduló elejét tükröző polgárias szoba, és a kedvelt pihenősarka a konyha (az asztal és a székek 1848-ból valók). Az iparos élet emlékei között kapott helyet Mindszent öltözködéstörténete és betekintést nyerhetünk a mindszenti takácsmesterség múltjába. Az iparos élet legteljesebb része a “Cipész műhely”, mely Gyeviki Pál adománya. Az udvaron működőképes kemence épült, itt kapott helyet az eredeti állapotában megőrzött hombár (életös ház), és a szabadtéri, jeles napokhoz kapcsolódó programjainkat leginkább a „hat láb” alatt bonyolítjuk le. A kocsiszínben a valamikori tűzoltókocsit helyeztük el. A Látványtárban tekinthetők meg a jelenleg a kiállításokban nem szereplő tárgyak. Belépő: 100,-Ft TÁJAK-KOROK-MÚZEUMOK bélyegző hely
Kulturális örökség
A Kis-Balaton hagyományos használati eszközeit, elsősorban a népi halászati módszerekhez kapcsolódó szerszámokat, a táj népi építészetét, a lápból élő pákászok életmódját ismerteti a nyári időszakban nyitva tartó kiállítás a Vörsi Talpasházban.
Kulturális örökség
A mezőkövesdi Hadas városrész apró telkeivel, szabálytalanul kanyargó utcákkal, meszelt falú, nádtetős parasztházaival 150-200 év távlatából idézi fel az egykori mezővárosi életformát. Az elnevezés tulajdonképpen atyafiságot jelent, az egymással rokon családokat nevezték hadaknak. A terület szívében Kisjankó Bori, a híres hímző és matyó mintarajzoló asszony emlékháza áll. Körülötte a rendezvények színhelyéül szolgáló Táncpajta, a Népi Művészetek Háza és a kézműves mesterek műhelyeként működő népi házak találhatók. A kiállító helyek és a mesterek szívesen fogadnak látogatókat, akik bepillanthatnak az élő matyó népművészet világába.
Kulturális örökség
A Mezőgazdasági Gépmúzeum Mezőkövesden az ország egyik legjelentősebb agrár-műszaki gyűjteményét őrzi, ápolja, de jellegét tekintve Magyarországon is egyedülálló intézmény.
A múzeum Hajdu Ráfis János által 1979-ben felajánlott magángyűjteményből fejlődött ki.
Ma a 2685m2 alapterületen, környezetbe illő, skanzen jellegű épületekben, látványos kiállítások sorakoznak felölelve a mezőgazdasági munkaterület gépeit, eszközeit, kezdve a 19. sz. közepétől alkalmazott állati igaerővel működtetett járgányoktól a 20. sz. közepéig alkalmazott „modern ” traktorokig.
A múzeum célja a paraszti és uradalmi gazdálkodásban egykor használatos gépek és munkaeszközök gyűjtése, felújítása és a nagyközönség számára való bemutatása, ezzel is szélesítve a látogatók műszaki kultúráját. Ezért művelődéstörténeti és technikatörténeti jelentősége óriási.
A Mezőgazdasági Gépmúzeum a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Igazgatóság legnagyobb kiállító térrel rendelkező múzeuma. Látogatóink véleménye és a vendégkönyvi beírások szerint a Múzeum az ország legjelentősebb műszaki - agrártörténeti gyűjteményének ad otthont.
Kiállításaink az „Ólas kert”, ahol a századelő sajátos mezőkövesdi gazdálkodás paraszti kultúráját ismerheti meg a látogató, a közel 60 db-os lokomobil park és a több mint 100 különböző gyártmányú és méretű stabilmotor mellett, 45 db régi traktor. Közel 30 db lovas járgány, vízierőgép kiállítás, korabeli tűzoltó eszközök, áramfejlesztő aggregátorok, kovácsműhely, díszes kovácsoltvas kiállítás és az élő népművészetet bemutató tárlat mellett a kismesterségek reprezentáns eszközei, termékei is várják a felfedező látogatót. Egyedi műtárgyainkkal az ország különböző területén találkozhatnak az agrár-műszaki kultúra iránt érdeklődők, gépésztalálkozók, gépbemutatók alkalmával. Testvérmúzeumi kapcsolatokat ápolunk a Haszmann Pál Néprajzi Múzeummal Erdélyben, és Serkén a Felvidéken, Pohóczky Bélával és családjával, akiknek hasonló témájú magánmúzeuma van. Minden év, szeptember első szombatján, rendezzük meg az Országos Mezőgazdasági Gépésztalálkozót, amelyen évek óta nem csak szakmai, vendégek, több ezren turisták is részt vesznek.
Rendezvényünk nyitott minden érdeklődő részére, kortól és nemtől függetlenül hasznos, érdekes kikapcsolódást nyújt a család minden tagjának.
A Múzeum értékmentő munkáját a Mezőgazdasági Gépmúzeumért Közhasznú Alapítvány támogatja. Az Alapítvány székháza a Múzeum szerves részét képező „Gazdaház” amely 2001-ben épült, ez az épület ad otthont évente több időszakos kiállításnak, múzeumpedagógiai foglalkozásoknak, előadásoknak, esetenként a téma iránt érdeklődő intézmények szakmai tréningjeinek, rendezvényeinek.
A „Matyó Húsvét” rendezvénysorozat keretében „állatsimogatót” és díszmű kovács bemutatót tartunk, ezt a rendezvényünket is több ezren keresik fel.
A múzeumban zajló értékmentő munkát többször is díjazta a szakma és a felelős szakminisztérium: az „Év Múzeuma” pályázaton 1996-ban és 2002-ben különdíjjal, 2012-ben dicsérő oklevéllel ismerték el az elkötelezett gyűjtő és fejlesztő tevékenységet. A múzeumalapítók több évtizedes tevékenységét 2010-ben „Magyar örökség díjjal”, ugyanebben az évben a „Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkereszt” kitüntetést adományozott a Magyar Kormány.
Az év minden napján várjuk a látogatókat, mert, itt mindig talál közös témát apa és fia, unoka és nagyapa, ezen kívül minden kedves látogató, akinek van valami közölnivalója a másik emberrel. A kiállított mezőgazdasági gépek, eszközök nem az örökkévalóságnak készültek és nap, mint nap elkeseredett harcot vívunk az enyészet erőivel. Ezért a múzeum nyitott minden segítő szándék befogadására. Tegyünk közösen azért, hogy ezt a páratlan agrár-történeti örökséget a jövő nemzedéke is megismerhesse.
Kulturális örökség
A vésztői Mesterségek Háza és Tájház a Sinka István Művelődési Központ intézményegy-sége. A főutcán helyezkedik el, így minden irányból könnyen megközelíthető. A ház a XIX. század második felében gazdaháznak épült, melyet a városi önkormányzat 2006-ban vásárolt meg, és a következő évben, egy Leader pályázat keretében került felújításra. A Tájháznak több funkciója van: az összegyűjtött helyi néprajzi- és helytörténeti anyagnak biztosít helyet, kézműves és helytörténeti foglalkozásokat szervez, valamint helyt ad a civil egyesületek rendezvényeinek. A tágas udvaron egy (kemencével és asztali tűzhellyel beépített) fedett kerti pihenő és egy (50 fő befogadására alkalmas) Pajta található, mely alkalmas kisebb rendezvények lebonyolí-tására. A főépülettel párhuzamosan, a településen jellemző gyümölcsfák és szőlőtőkék kerül-tek beültetésre. 2010-től a Tájház éves munkaterv alapján működik, és olyan programokat kínál, (hagyo-mányőrző programok, kézműves tevékenységek) amely felkelti a lakosság különböző rétegei-nek (óvodák, iskolák, civil szervezetek, nyugdíjas egyesületek, magánszemélyek) érdeklődé-sét.
Kulturális örökség
A Felpéci Tájház a Sokoróalja jellegzetes épülete, melyben a XX. század elejének megfelelően berendezett enteriőr mutatja be, hogyan éltek őseink, mivel foglalkozhattak? A közérdekű muzeális kiállítóhelyként bejegyzett épület 2006-tól kiegészült egy új résszel, melyben foglalkoztató, vizes blokk található, valamint 6-8 személy résézre szállás is biztosítható. Oztálykirándulás helyszínéül is kiváló. Megbeszélés szerint tartható itt foglalkozás 25-30 fő részére. Munkahelyi vagy alkotó közösségek részére alkalmas helyszín a nyugodt együttlétre, tartalmas kikapcsolódásra.
A természetvédelmi terület élővilága feledhetetlen élményt nyújt. A sokorói dombok oldalán termő szőlőből készült borokat a helyi gazdáknál vagy a domboldalon található pincékben lehet kóstolgatni, de a honismereti órán, a diákok által "taposott" szőlőből készült "Tájházi Biankát" a tájházi program keretében is megkóstolhatja az idelátogató.
Kulturális örökség
A XVIII. század első felében a Duna völgyének német nyelvterületeiről történt betelepítéssel érkeztek őseink a Dunakanyarban a Börzsöny lábánál elterülő Kismarosra, ahol a lakosság sokáig zárt etnikumot alkotott és a XX. század elejéig teljesen, 1945-ig részben megőrizték német anyanyelvüket.
A volt népiskola 1900-as évekből származó épületében található Kismarosi Sváb Muzeális Gyűjteményben (korábban: Falumúzeum) 1993-tól állandó kiállítás tekinthető meg a falu XIX. századi és az azóta eltelt életére jellemző tárgyakból, iratokból, képekből, stb. A kiállításon láthatjuk őseink praktikus háztartási eszközeit, függönyöket, csipkéket, babakelengyéket, csipkés ágyneműt, konyhai falvédőket, rekonstruált sváb női népviseleti ruhát, továbbá még régi tankönyveket, német és magyar nyelvű bizonyítványokat, kottákat is, valamint a mélyen hívő, katolikus vallású kismarosiak által 1827-ben meg-épített templomból származó ereklyéket és régi kegytárgyakat (pl. gótbetűs imakönyveket, régi miséző és ministránsruhákat, templomi zászlókat, feszületeket, stb.). Bemutatjuk őseink régi mezőgazdasági, szőlészeti és borászati szerszámait, eszközeit, a XIX. században megkezdődött iparosodás kőműves, ács, asztalos és kádár szakmáinak munkaeszközeit. A nagyrészt digitalizált fotógyűjteményünk tablóinak főbb témakörei: óvodai és iskolai csoportképek, egyházi rendezvények, cserkészek élete, a földművelés múltja és jelene, szőlészet és borászat, esküvői képek, kismarosi családok, stb.
Nyitva tartás: márc.15-től nov.15-ig: Sze: 9–13, P:14–18 és V: 8.30–12.30 óráig.
Egyéb időpontokban a gyűjtemény telefonos egyeztetés után tekinthető meg.
Kulturális örökség
A tájház és berendezése a XVIII. század elején a Rajna mellékéről, Hessenből betelepült német lakosság népi építészetét, lakáskultúráját és egykori életmódját mutatja be. Néprajzi gyűjtemény kiállításai: Paraszti enteriőr Baranya német falvaiból^ Egy pécsváradi mézeskalácsos és gyertyaöntőműhely^ A kisújbányai, erdősmecskei, szászvári és mecseknádasdi faeszköz- és klumpakészítők, kádárok szerszámkészlete és termékei^ A mecseknádasdi és óbányai fazekasság^ Fagerenda-vázas építkezés a dél-dunántúli németeknél. Szőlészet, borászat Mecseknádasdon.
Kulturális örökség
Az újbarki Német Nemzetiségi Tájház a település sváb lakosságának használati tárgyait, emlékeit őrzi egy berendezett szoba és konyha segítségével. A ruházatot sváb népviseletbe öltöztetett babákon tekinthetjük meg, a használati tárgyak többsége megfogható. A második szobában közösségi helyiség kialakítása van folyamatban, mely a Német Kisebbségi Önkormányzat támogatásával jöhet létre. A tájház udvarán és kertjében a települési és kisebbségi önkormányzat tart rendezvényeket az egész év folyamán. Egy mindkét önkormányzat által közösen benyújtott pályázat nyomán 2012-ben megújul a tájház udvara, kerítése, felújításra kerülnek a nyílászárók, parkosításra kerül sor. A kiállítási anyag folyamatosan bővül, digitalizálásra kerülnek a fotók, melyek feldolgozása most kezdődött.
Kulturális örökség
A Tájház mai gyűjteménye Tarpa helytörténetéről, természeti értékeiről, valamint a település II. Rákóczi szabadságharcban betöltött szerepéről ad tájékoztatást. Rendezvények ideje alatt a Tájház díjmentesen látogatható.
Kulturális örökség
Az 1863-ban épült Tájház és a kiállított anyag is a XIX. századi folyamszabályozások (1812-1835) eredményeként meggazdagodott sárközi emberek ízlésvilágát, lakáskultúráját mutatja be. A ház legértékesebb része az eredeti tárgyakkal berendezett első szoba és konyha. 2001-ben a megszűnt Sárközi Népi Iparművészeti Szövetkezettől a Tájházat az önkormányzat megvásárolta a mellette álló épülettel együtt. A tájház felújítása során az eredeti állapot helyreállítása volt a cél, a szomszéd házból gyöngyfűző műhely került kialakításra, állandó gyöngykiállítás nyílt. Lehetőség van iskolások számára kézműves foglalkozások szervezésére, a fogadóteremben pedig sárközi ételspecialitások illetve borok kóstolására. Az udvaron szabadtéri színpad kapott helyet, így különböző rendezvények helyszínéül szolgálhat az épületegyüttes és környezete.
Kulturális örökség
A Hőgyészi Német Nemzetiségi Gyűjtemény Tájháza, mely nem csak a hőgyészi, hanem a környékbeli német népviseleteket is bemutatja, az Általános Iskola udvarán levő épületben kapott helyet. A helyiségek korhű bútorokkal berendezve idézik azt az időszakot, amikor 1722-ben német telepesek népesítették be a törökök által elpusztított községet. A gazdag hímzéssel díszített ingek, kötények, kötött tarka tutyik teszik egyedivé a hőgyészi sváb viseletet. A népviselet a kisgyermekkortól az elsőbálos (Weßball) viseleten keresztül az esküvői ruháig megjelenik a kiállításon. A falakon régi fotók is megtekinthetők. A konyhában régi konyhai eszközök idézik a múltat.
Kulturális örökség
A Szentlászlón működő Tájházzal szoros egységet alkot a 2006-ban megnyitott Csuhémúzeum és Népművészeti Alkotóház. A több mint 300 darabos csuhé gyűjteményében a helyi alkotások mellett más hazai, felvidéki, erdélyi, kárpátaljai és vajdasági alkotások találhatók. A múzeumlátogatók megismerkedhetnek a csuhézás eszközeivel, a különböző technikákkal is, kipróbálhatják és megtanulhatják a csuhéfonást, játékkészítést. Évente nagyobb rendezvényként a Kukoricás nap kapcsolódik a gyűjteményhez, melyet minden év október második hétvégéjének szombatján szerveznek meg.
