Kulturális örökség
Egy ház, mely több, mint épület, egy gazdaság, mely több, mint vállalkozás, egy hagyomány, mely nem múlt többé! A Biotájház maga a falu élete, múltja és jövője, az egyszerű, boldog, teljes élet képe, melyet mi, megálmodói festettünk ilyen csodásan színesre minden kedves idelátogató vendégünk számára! Legyen kézművesség, biodinamikus gazdálkodási mód, Holdnaptár alkalmazása, paraszti gasztronómia, tájhű gazdálkodás, ezek mind-mind megtapasztalható nálunk a Felső-őrvidék keleti szélén, Lukácsházán, talán az első és egyben utolsó "csendes" zugoly egyikében. Egy színes virág, egy fürdőző lúd, egy vackát túró sertés, egy virágzó fa látványa, a ház piros és fehér színe a zöld tájban, szerintem, minden magyar ember szívét melegítő érzés. A gyökereink, közös múltunk megelevenedése, nagyapáink és nagyanyáink szelleme által élővé varázsolt hagyományok vannak itt velünk, s a táj színe mellett a lelkünk szivárványát is satírozza áldott, már csak emlékeinkben élő, remegő kezük. Őseink szelleme segít itt bennünket, s ahol csak egy lélek is lakozik, oda a többi már szívesen költözik, tartja a mondás. Egy szellem már biztosan itt él, édesapámé, aki mindig, élete minden percében hitt a faluban, a mezőgazdaságban, a szőlőben és gyümölcsében, a borban, s a jó társaság építő erejében. Most itt felettünk és közöttünk vigyáz ránk, erre a színes általa és általunk is álmodott világra, melyet mi gyermekei, s unokái teszünk színesebbé, szebbé a következő korok gyermekei számára.Szívét hagyta ránk, s mi, a saját szívünkkel együtt ajánljuk fel mindenkinek, aki ellátogat hozzánk.
Kulturális örökség
Az Alapítvány közhasznú szervezet, célja a kulturális örökség megóvása, kulturális tevékenység, a Teleki településen található Árpád-kori templom, református templom, egy harangláb, és egy Pálosrendi kolostor rekonstrukciója, újjá építése, új közös helyiségek felépítése, és az ezekhez kapcsolódó infrastruktúra kialakítása / utak, járdák, parkok/
Kulturális örökség
Gyűjteményem alapja a családtagok 19. sz.végétől megőrzött tárgyi emlékei. Helybéliek lévén, ezek tükrözik a község lakóinak életét is. A dokumentumtárban minden kortörténeti érdekesség levehető, olvasható.
A parasztudvarban tyúkokat, nyulakat, birkákat és pónikat tartunk.
Vendégasztalunk ételei a helyi hagyományoknak megfelelően készülnek, többnyire saját alapanyagból. 
Házunk egész évben látogatható, előzetes bejelentkezés szükséges.
Ismerjék meg a községet és tekintsék meg a gyűjteményemet: www.nagylozs.hu/neprajzi

Szeretettel várok minden érdeklődőt!
Kulturális örökség
A  református templom történetében a következő nagy építkezés kb. 200 év elteltével történt. Az 1400-as években alakították ki a földesúri temetkezési helyet, egy keresztboltozatos, késő gótikus – kora reneszánsz építményt. A régészeti szakvélemény szerint 8 – 10 temetkezés történhetett itt az évszázadok során, azonban a történeti feljegyzésekből csak négy személyt tudunk megnevezni: Bocskai Simon, a fejedelem apai nagyapja, s az Ő felesége. Bocskai György, a fejedelem édesapja, valamint Sulyok Krisztina, a fejedelem édesanyja. Ennek bizonyságát Bocskai István 1595-ben írt végrendeletében láthatjuk, melyet a törökök felett aratott győzelem előtt írt Kismarjára, még a Császár oldalán harcolva:
 
 „ ha ez mostani harcon az én Istenöm az én lelkömet megkívánja, …..könyörgök Ő felségének, mint kegyelmes Uramnak, méltóztassék kegyelmességből testömet kivitetni, és az Atyám Anyám koporsójában kis Marjában tetötni…”
 
. Ezen építkezések egyikének mozgatórugója valószínűleg a már említett végrendelet lehetett: „…feleségömnek és atyámfiainak az kikre az én  javaim maradnak, átok alatt hagyom nekik, hogy azt az kis Szant egy házacskát igön szépen megcsináltassák, megpádimentomoztassák….” 
 
Kulturális örökség
Lukovics Györgyné szenvedélyes gyűjtője a régiségeknek. Hobbyja három évvel ezelőtt kezdődött, amikor rokonai néhány régi tárgytól szerettek volna megválni, ezért elajándékozták neki. Az akkori kisebb gyűjtemény mára több száz darabból álló gazdag kollekcióvá gyarapodott. A kiállítás anyaga folyamatosan szaporodik, hiszen tulajdonosa szívesen fogad minden múltat idéző emléket.
Az egy egész épületrészt elfoglaló tájházban több száz XIX. és XX. században használt tárgy talált otthonra. Ezek közül rendkívül érdekes darabnak számít az egykor főzésre használt több mint 100 éves, eredetileg drótok segítségével összerögzített főző edény, amely ma is egy régi tűzhelyen foglal helyet.
Külön figyelmet érdemelnek a falon elhelyezett eredetüket tekintve közel 100 éves színes hímzett fali terítők is. Az időutazást ígérő tájház azonban még számos érdekességet tartogat az érkező vendégeknek.
Láthatunk például nagyszüleink korából való régi bútorokat, kézi kávédarálót, mozsarat, küpüllőt, fejéshez használt tejeskannát, kancsókat, fából készült szűrőket, éveket számláló katonai szíjat, rendőrkalapot, bölcsőben pihenő gyönyörű babákat, dunyhával bevetett ágyat, Csepel 30-as varrógépet, több 100 darabból álló részben ma is működő fali és asztali órákat, lámpásokat, régi iratokat, elismeréseket és fotókat.
E gyönyörű SZOBOSZLÓI TÁJHÁZ 2011 nyarától, a fürdőtől gyalogosan mindössze 15 percre, megannyi múltidéző érdekességgel, kiváló programot kínál valamennyi kedves látogatójának.

Cím: 4200, Hajdúszoboszló, Wesselényi utca 37.
Kulturális örökség
A dunaszentbenedeki Tájház a szerencse háza. A benne lakók paraszti világfelfogása érintetlenül őrizte meg az utókor számára a XIX. század végi Dunaszenbenedek házformáját és lakberendezését. Az egyedül élő, a nagyszüleinél nevelkedett Kun Rozália ragaszkodott a család hagyományos értékeihez, nem vett tudomást a körülötte változó világról. A ház homlokzatai és a tető héjazata kivételével eredeti szépségében vészelte át a falusi házak átalakításának divatját, még az elektromos áramot sem vezették be. A Tájház berendezésében máshonnét gyűjtött tárgyak nincsenek.
A baromfiólak összedőltek ugyan az elhagyatottság idején, ennek ellenére a tanya megőrizte számunkra egy középparaszti gazdaság üzemszervezetét – a három osztatú, hosszú házat kamrával, pincével és színnel, a hozzá csatlakozó istállóval, valamint a kölön álló disznóóllal és kúttal. Az udvart borostyánnal befutott hatalmas fák árnyékolják.
A lakóház ajtaja a téglafallal szegélyezett tornácról nyílik. A pitvart egyenes záródású fal választja el a hatalmas boltívvel fedett kéményaljától. A kemencenyílások előtti földpadkákon és a vasplatnival fedett tűzkatlanon főztek a máig ott álló cserépfazekakban és vaskraszlókban. A gerendákról lelógó rudakon a disznóköltséget füstölték és tárolták. A pitvar telázsiján edények, a faliszekrényben kisebb eszközök, üvegek, lisztesszakajtók sorakoznak. 
Kulturális örökség
A Kossuth Lajos utca 6. számú épület a tájház. Az utcavonalon áll, fésűs beépítésben, Sipos Ferenc tulajdonában. A Balaton-melléki népi építkezés jellegzetességeit viseli magán. Elrendezése: első szoba pitvaros, szabadkéményes konyha, hátsó szoba éléskamra, kamra, kocsiszín és istálló. Az első két helyiség előtt boltíves tornác húzódik, falazott mellvéddel. A házzal szemben az udvarban 1926-ban nyári konyha épült. Az épület falai terméskő lábazaton döngölt föld, vályog-és égetett tégla.
A konyha és a pitvar boltozott, a többi gerendás fafödém. A tetőszerkezet náddal borított. Ez a ház védett volt, így szerencsére nem esett áldozatul az 1960-ban kezdődött átépítéseknek. Ezekben az években a padlásokon pincékben őrzött régi háztartási eszközök és írásos emlékek megmentésére Vér Lászlóné tanítónő és Kecskés József tanár tanítványaikkal eredményes gyűjtőmunkát végeztek.
1983-ban vásárolta meg a Műemlék Felügyelőség Kósa Jánosnétól (Sipos Irma) a Kossuth u. 6. szám alatti védett portát, és Wirth Péter felújítási tervei alapján felújították. A helyreállítási munkák 1990-ben fejeződtek be és 1991. június 16-án nyitották meg a helytörténeti gyűjteményt.
A három osztatú épület első szobájában a település helytörténeti emlékei – tárgyak, dokumentumok – kaptak helyet. Megtekinthetők az 1894-ben alakult „’48-as Kossuth Bizottság” munkásságát bemutató dokumentumok, szobrok és képek Kossuth Lajosról. Közöttük a település múltját feldolgozó, ismeretterjesztő füzetek Kecskés József munkái is. 
Külön tárlóban láthatók Jánosi Gusztáv (1841-1911), püspöki helynök, a Kisfaludy Társaság tagjának Keneséhez kötődésének emlékei, Váth János (1887-1962) kenesei születés író művei, Sóos Lajos (1856-1902) a Balaton poétájának kötetei, tárgyi emlékei, valamint Csizmadia Károly (1878-1934) parasztköltő verses elbeszélése  és családi fotói. Az 1834-ben íródott takácsmesterek névsora, az Iparoskör relikviái és fürdőéletet bemutató színes képek zárják a sort.
A tisztaszobából kilépve a szabadkéményes, boltíves konyhába érünk a pitvaron át. Boltívét gerenda zárja, az ajtóval szembeni oldalán polc, rajta színes cserépedények. A tisztaszobával közös füstnyíláson katlan tűzpadkával. A konyha berendezési tárgyai között a 19. századi cserép-, a 20.század eleji öntöttvasedények, szenesvasalók,, háztartási eszközök találhatók. A belépő (pitvar) ablakában – mely télen az egyetlen világosságot adta – tárolták a borotvákat, azok élesítő bőrszíjait, a hajsütővasakat. A helyreállításkor újjáépített kemence a főzés, a tésztasütés, a kenyérsütés, a melegítés célját szolgálta. A konyhában a kamraajtó mellett található búbos kemence tűzrakó- és füstnyílása.
A konyhából nyílik az éléskamra. Látható itt vajköpülő, mángorlók, csigatészta (ludgége tészta) készítők, fűszertartók, fafaragott kenyértartó, szalmafonatú bab-, borsó-, lencsetárolók. 
A konyha pitvarából nyílik az éléskamra mellett lakószoba. A 19.század végi és a 20. század eleji bútorokkal berendezett helyiség tükre a polgári és paraszti öltözködésnek, lakberendezésnek. A hímzett ágyneműk, terítők, a bölcső és a szekrényekben őrzött korabeli ruhák és háztartási textíliák készítőik kézügyességét dícsérik.
A Tájházzal való ismerkedést folytatva az udvarról nyíló gazdasági kamrához érünk. Az itt kiállított tárgyak egyértelműen utalnak a mesterségekre. Ilyenek a gabonatermesztés tárgyi emlékei, a szőlőművelés- és a halászat eszközei. 
A kocsiszín eleje nyitott, padlás nélküli. Innen érhető el a lakórész felsározott padlása és az istálló feletti gerendákon tárolták a szétszedhető szánokat, kocsirudakat, vendégoldalakat.
Az istálló az épület utolsó része. Az eredeti jászol mellett forrázó és mosóteknők, majd az állattartás eszközei: zablák, igák, lószerszámok, kolompok és egy pár ökörpatkó. Az ajtó mellett faragószék és a hozzá tartozó vonókések. A sarokban vasból készült trágyaszóró, krumpliforgató villák.
Az épülethez hozzáépített fészer a falusi élethez szükséges gépeket,berendezéseket védi. Itt kerültek, kiállításra a 19. század végétől a 20.század közepéig használt ekék, boronák, búzatisztítók, ventillátoros magtisztítók, répaszeletelők, javításukhoz használt kovácsszerszámok fújtatóval, tábori kovácstűzhellyel. A tetőgerendákra akasztva látható a halászok varsája és néhány szalmafonatú méhkas. A működőképes nád-szövet-fonó gép mögött szüretelőkád és szőlődaráló látható. Itt helyezték el a valamikor önkéntes tűzoltóság máig működőképes állapotban lévő lóvontatású szivattyúját. Mellette a falon  lévő tűzoltó szerszámokat a nádtetők oltásánál használták. A szivattyú mögött egy szétszedhető gazdasági szán látható, rajta a valamikori Széchenyi gőzhajó kikötőhídjának gerendáival.
 
A Tájház 2011-ben az „Év Tájháza” cím büszke tulajdonosa.

A Tájház nyitva tartása:
K- Szo: 10- 12; 14- 16 óra között.
 
Jegyárak:
Felnőtt: 200 Ft
Diák, nyugdíjas: 100 Ft

Kulturális örökség
A Borsodi Tájház Edelény város és a Bódva völgye regionális múzeuma. Gyűjtőkörébe a néprajz tárgyi és szellemi anyagán kívül az ipar- és agrártörténet, a művelődéstörténet, a helyismeret tartozik. 2000 júniusától helyet ad a Borsodi Földvár ásatása során előkerült leletanyag egy részének is. Fenntartója Edelény Város Önkormányzata, működtetője a Művelődési Központ, Könyvtár és Múzeum (István király útja 49. Tel. 48/525-080).
 
Három porta lakóház- és gazdasági épület-együttesét foglalja magába. A lakóépületek és a fennmaradt gazdasági épületek a Bódva menti népi építészet szinte érintetlenül megmaradt reprezentánsai. A száz holdon gazdálkodó kisnemes Szathmáry-Horkay család portáját - a múzeumegyüttes első egységét - 1987-ben vásárolta az akkori Városi Tanács múzeumi célra (Borsodi út 155.). A Szűcs-Kiss-Szarka középparaszti "amerikás" család háza (Váralja u. 1.) 1997-ben került a város tulajdonába vásárlás útján. A valaha három családnak otthont adó kisnemes Vadászy-család portáját (Váralja u. 2.) 2000-ben vásárolta meg az önkormányzat az örökösöktől. A porta egy részéből, két rossz állapotban lévő épület lebontása után parkolót alakítottak ki.
 
A Szathmáry-Horkay-ház az 1860-as évekből származó épület. 1909-ben történt felújításával nyerte el mai formáját. A hagyományos háromosztatú ház falait megemelték, utcai frontjára új, nagyméretű ablakok, stukkódíszek kerültek, új bejárati ajtóval látták el és udvari frontján oszlopsor (gang) épült mellvéddel. A gangról nyílik a nagykamra is. Végében két bejáratos istálló épült. 1994-ben a rossz állapotban lévő istállót lebontották, helyére 1999-ben egy ugyanolyan tömegű nyitott fedélszékes épületrész készült a földvári ásatás bemutatására, előtérrel, vizesblokkal. Az udvar másik oldalán, az utcai fronton 1913-ban szép, "egyiptomi" oszlopfős nyári konyha épült szabadkéménnyel, alatta téglaboltozatos pincével. A szabadkéményt 1960-ban elbontották, kemencéjét a gangon alakították ki. Végében van a pincelejáró és az egykori kocsiszín és sertésólak helyén kialakított féleresz, mely vendégfogadásra szolgál.
Kulturális örökség
Cigándra - a Bodrogköz egyetlen városába kalauzoljuk Önöket. A város területe 4,3 km2, a cigándi határ több, mint 5 ezer hektár. Valaha ez a határ közel 6000 lakos megélhetését biztosította, ma az állandó lakosság 3600 fő körüli. Cigánd Sátoraljaújhelytől 40, Sárospataktól 30, Kisvárdától 16 km-re a Tisza jobb partján fekszik. A folyó hét évszázados, néha fojtogató öleléséből szabadult ki a település az 1994-ben átadott II. Rákóczi Ferenc közúti hídnak köszönhetően. Ezáltal időjárástól, évszakoktól függetlenül megnyílt az út Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, elsősorban a 15 km-re lévő Kisvárda irányába. Stratégiai fontosságú, hogy immár dél felől is megközelíthetővé vált a Bodrogköz, ennek jelentőségét a természeti veszélyek idején érezzük igazán.
 
Nagyon fontos az itt élőknek az ősök, a város szeretete, a 700 év során kialakult hagyományok ápolása, a mai kornak és jövőnek való megfelelés Cigánd mai megjelenésén, a most élő lakosság szándékaiban, cselekedeteiben is megnyilvánul a történelmi gyökerekből táplálkozó korszerűség. A népi hagyományok ápolását a cigándi gyerekek már óvodás koruktól magukba szívják. Az ápolt hagyományok eredményeként a fiatalok nem jönnek zavarba, ha egy cigándi dalról van szó, ha „apróbélessel” kell kínálni a vendégeket, vagy régi népszokásokat kell feleleveníteni.
Cigánd ma is a Bodrogköz fejlődésének zászlóshajója, az Önkormányzat igyekszik biztosítani a komfortosabb, városi színvonalnak megfelelő életfeltételeit. Ma már természetes a telefon, az internet, a gázfűtés, az aszfaltozott beltéri úthálózat, a kábeltelevízió (rendszeres helyi adással), a helyi újság, a rendezett, virágos parkok, utcák, terek… 
Természetes, hogy a cigándi gyerekek zenét, táncot, számítástechnikát tanulhatnak.
 
Cigánd első írásos említése 1289-ből való. De Anonymus írásából tudjuk, hogy már a honfoglaló magyarok is megjelentek ezen a tájon, s ezt bizonyítják a Bodrogköz településein talált honfoglalás kori temetők. Nem lehet pontosan tudni, hogy kiket találtak itt, de az ásatások során szláv és avar leletek kerültek felszínre, ugyancsak a szlávok jelenlétére utal néhány település neve. Így feltételezhető tehát, hogy Cigánd őseink megjelenése előtt már lakott település volt.
 
Nevének eredete is vitatott. A név hallatán sokan azt gondolják, hogy cigányok lakta község, és nevét is ezekre vezetik vissza. Így volt ez a múlt század közepén is annak ellenére, hogy első okleveles említésekor a cigány törzseknek még hírük-hamvuk sem volt hazánkban, de még Európában sem. A feljegyzések a cigányok megjelenését először 1416-ban említik, és nem cigányoknak, hanem "Egyiptomból érkezett menekülteknek" nevezték őket. Van olyan feltételezés, mely szerint a "zug" szóból, a helybeliek szerint a "szigony" szóból származik a falu neve. Hogy mi az igazság? Sosem fogjuk megtudni. De a cigándiak számára a legelfogadhatóbb magyarázat Anonymus feljegyzéseiből levezethető névmagyarázat, amelynek alapja a kövatkező : "Az Úr megtestesülésének 937. esztendejében Árpád vezér elküldvén seregeit, az egész földet, mely a Tisza és a Bodrog közé esik, Ugocsáig minden lakójával együtt elfoglalta. Mialatt több napon át ott időztek, a vezér és az övéi látták a föld termékenységét, mindenféle vad bőségét, meg azt, hogy milyen gazdag halban a Tisza és a Bodrog folyam, ezért a földet kimondhatatlanul megszerették."
 
A Bodrog és a Tisza közötti alföldi jellegű kistájat északról a Latorca folyó határolja el a szomszédos területektől. Csak déli része tartozik hazánkhoz, a Felső-Bodrogköz Szlovákia része 1920-tól. A honfoglaló magyarság első megtelepedési helye ez a vidék. Anonymus így ír erről: "Az Úr megtestesülésének kilencszázharmadik esztendejében Árpád vezér elküldvén seregeit, az egész földet, amely a Tisza és a Bodrog közé esik Ugocsáig, minden lakójával együtt elfoglalta... Mialatt több napon át ott időztek, a vezér és övéi látták a föld termékenységét, mindenféle vad bőségét, meg azt, hogy milyen gazdag halban a Tisza és a Bodrog folyam; s ezért a földet kimondhatatlanul megszerették".
Kulturális örökség
Az 1841-ben elkészült várostérképen már házas telek szerepel itt, az akkori nevén Szép utcában. A térkép szerint a tulajdonos Czeglédy István, aki a III Ferdinánd királytól nemességet kapott Czeglédy Jeremiás városi hadnagy leszármazottja. A Czeglédy család birtokában levő telek a mainál jóval nagyobb volt, és rajta a leszármazottak emlékezete szerint, az utolsó időkben két hasonló lakóház állt egymással szemben. A most is meglevő épületet csak a családi ünnepeken használták, a család a másikban lakott. A két épület közötti udvaron csépelték ki a gabonát. A telken több gazdasági épület is állt.
A ház, az alföldi típusú, népi klasszicista lakóházak szép példája, a telek belseje felé elnyúló, nyeregtetős, cseréppel fedett épület.

Kulturális örökség
Tájházunk a dél – dunántúli típusú, többosztatú házak közé tartozik. Építőanyagát vegyesen a vályog és a kő alkotják, tetőszerkezete dültszékes, bakdúcos nyeregtető. Épületünk egy átalakult füstöskonyhás házat reprezentál, ötosztatú, tornácos, két külön bejáratú, a második bejárat a füstöskonyhába vezet.  Bocz Árpád életének 35 – 40 évét a zengővidéki néprajzi jellegű tárgyak felkutatásának, összegyűjtésének szentelte. Az ő érdeme, hogy a múlt értékeit Hosszúhetény ily módon megőrizhette és bemutathatja az látogató vendégeknek.
 
A ház az 1860-as években épült. 2010 - 2011 között újítottuk fel. Öt szobájából három hagyományos jellegű: tisztaszoba, füstös konyha, „vendégváró” konyha. A tisztaszobában a híres, színvilágában is, díszítésében is különleges hosszúhetényi viselet is bemutatjuk  A megújult épület két terme a kenderfeldolgozást és a környékbeli fazekasságot reprezentálja. A termeket múzeumpedagógiai foglalkoztató sarkok egészítik ki. 
A kocsiszínben számos szerszám és mezőgazdasági eszköz // talajművelő ekék, boronák, szőlődaráló, faprés// kapott helyet. Egyedülálló   az első magyar mezőgazdasági gépgyár terméke a „Röck”-féle cséplőgép, mely ma is üzemképes.
Kulturális örökség
A ház a hagyomány szerint kétszáz éve épült. Falai vályogból készültek, nyeregteteje náddal fedett, udvari homlokzata háromtengelyes. A szoba és a konyha elrendezési módja a korábban általános lakásrendnek felel meg, a huszadik század első negyedében használt tárgyakkal rendezték be. A bemutatott tárgyvilág a szőlőművelő kapás, valamint a summás család életmódját tükrözi. 
 
A konyhában féloldalas szabadkémény látható tüzelőpadkával. A sütés-főzés tárgyai között található háromlábú vas, illetve cseréplábas serpenyő, lapos fenekű vaslábas, valamint kenyérsütő tepsi is. A vásárba a gömöri fazekas központból hozták a cserépedényeket, melyeknek jellegzetes csoportját alkotják a nagyfazekak. A tűzálló agyagból készült főzőedény olyan ételek készítésére volt alkalmas, melyek főzéséhez - mint a káposzta, bab, húsleves, kása - egyenletes, lassú tűz kellett. Főztek benne szabad tűzhelyen vagy bent a kemencében, illetve tüzelőpadkán is, ahol kétoldalt a fazék mellé rakták a tüzet.
Kulturális örökség
1996-ban egy parasztházból újították fel, majd 2007-ben kibővítették. Ez a közösségi színtér információt nyújt a vidék és a falu múltjáról az idelátogató érdeklődők számára, valamint hagyományőrző rendezvények lebonyolításának is teret ad, mint például a 2007-es szüreti kiállítás és mulatság.
Kulturális örökség
Pista bácsi Tájháza Szögligeten az egykoron élt emberek csendes és békés mindennapjait hozza közelebb a rohanó civilizációnk által meggyötört honfitársaimhoz, míg a sziklás hegycsúcsot koronázó Szádvár képei a régmúlt idők feneketlen kútjának mélyén rejtőző históriákat kelti életre a történelem iránt lelkesedők előtt. Javaslom hát mindenkinek, fogjuk meg a vándorbotot,és fedezzük fel Szögliget rejtett kincseit!
Kulturális örökség
Családom több nemzedék óta itt élő paraszti család. Itt nőttem fel ezen a változatos természeti adottságokkal rendelkező területen, itt éltem meg gyermekkorom legnagyobb élményeit. Most 50 évesen szeretném időben visszavinni a mai nemzedéket abba a korba, amikor a játék, munka, szórakozás még a szabadban történt, nem egy képernyő előtt.
 
Családommal közel 7 éve építgetjük barátaink és vendégeink kedvére a nyugalomnak ezt a kis szigetét; ahol a paraszti élet díszítőelemei és munkaeszközei között mindenki megtalálja a gyermekkorának egy darabját.
 
Tanyánk Berettyóújfalu Szentmártoni oldalán a folyó hídjáról leérve a második utcán jobbra fordulva az utca utolsó házától 150 m-re jobbra található. A birtokunk 8 hektáron terül el az Óberettyó ölelésében, amelynek változatos állat és növényvilágát lombos ligetek tarkítják.
Hírlevél

Szeretne folyamatosan értesülni a szálláshelyek aktuális ajánlatairól, akciókról, programokról? Iratkozzon fel hetente megjelenő ingyenes Hírlevelünkre és számos szezonális, valamint egyéb ajánlat közül válogathat!