Az 1839-ben épült háromosztatú parasztház, mely a falu első tégla paraszháza volt, ma országosan védett műemlék, mely hivatalosan 2009 óta múzeumként működik. Füstöskonyhájában az eredeti 173 éves kemencéket a kenyéráldáshoz sütött kenyereknek fűtjük be minden évben augusztus 20-án. A tisztaszobát zömében 19. sz-i bútorokkal rendeztük be melyeket a falu polgárai ajándékoztak a Háznak. A gyűjteményben van néhány ritkaság. A nagyméretű hátsó szobát, mely szintén régi bútorokkal van berendezve, műhelyszobaként használjuk, és itt tartjuk a téli rendezvényeinket is. A szintén védett portán értékesek az áttelepített épületek,: a zsalutechnikával készült melléképület, a fonott góré és a berendezett méhes.

A színes népviseletéről, hímzéseiről híres Sióagárd gyűjteménye egy XIX. századi parasztporta épületében látható. A tisztaszoba, a konyha, a lakószoba, a kamra, a kocsiszín és az istálló berendezésének korát egy 1895-ös évszámú virágozott sarokpad mutatja. A régi bútorfestő stílust a konyha falába beépített tékaajtó képviseli. A sióagárdi magyarok népi építészeti emléke az épület. Bútorzata nagyobbrészt az az anyag, amit a házzal együtt megvásároltak. Az összeállításból a falu gyönyörű szőttesei és gazdag viselete emelhető ki. A nádfedeles ház a XX. század első felében épült. Az épület beosztása semmit nem változott az idők folyamán, csak nyílászárókat cseréltek rajta, illetve a nádas tetőzetét javították meg. Látogatható: előzetes bejelentkezés alapján a megadott elérhetőségen

A Fertő-vidéki, legendásan szép, egységes, fűrészfogas beépítésű széplaki utcasor az 1930-as évektől minden jelentősebb népi építészetet tárgyaló műben szerepel. A falumúzeum öt házában látható anyagot a Fertő-part községeiből gyűjtötték össze. A Fertőszéplaki Tájházakban az állandó kiállításokon bemutatásra kerül a környék uradalmainak, községeinek, lakóinak életére vonatkozó írott dokumentumok és tárgyak a XV. századtól napjainkig. Az 5. házban korszerű, több korcsoport fogadására is alkalmas oktatóterek kerültek kialakításra, amelyek infrastrukturális hátteret nyújtanak múzeumpedagógiai foglalkozásainkhoz. Pajtáink felújításával lehetőség nyílt kisebb rendezvények, konferenciák, kiállítások, vagy akár múzeumpedagógiai és kézműves foglalkozások lebonyolítására is.

Boldizsár Gáborné uszódi nívódíjas népművész a világot bejárva hirdette az uszódi hagyományokat. Lakásán a paraszt életmód emlékeiből és saját munkáiból (tojásfestés, tojáskarcolás, babakészítés) kiállítást készített. Halála után a hagyatékot Uszód Község Önkormányzata kezeli.

A ház a XVIII. század végén épült, így több mint kétszáz éves. Falai vályogból készültek, nyeregteteje náddal fedett. A XX. század első negyedében használt tárgyakkal rendezték be: a bemutatott tárgyi világ a szőlőművelő kapás és summás család életmódját tükrözi. Háromosztatú ház: a konyhában féloldalas szabadkémény tüzelőpadkával és a sütés-főzés eszközei^ a szobában párhuzamos elrendezésben két ágy valamint csonka alakú búbos kemence sár ülőpadkával, előtte Abasár népviselete, falakon szentképek, tároló bútorként kaszli^ az egykori kamra helyiségben a középkori szőlőművelés eszközei, az abasári borkultúra tárgyi anyagai (oltványkészítés, borpalackozás) mellett a XI. sz. közepén alapított Aba nemzetségi monostorban feltárt leletek láthatók vitrines kiállítás formájában.

Báta Tolna – Baranya megye határán a Dunántúli-dombság Dunára lefutó szelíd lankái között megbúvó kis falu. A 19. század közepéig elsősorban a halászat és az ártéri gazdálkodás, majd pedig a földművelés és az istállózó állattartás nyújtott megélhetést az itt élő embereknek. A bátai Tájház a Duna szabályozása után jómódúvá vált katolikus lakosság jellegzetes lakóházát és paraszti portáját mutatja be. Leggazdagabb anyaga a textilgyűjtemény: a bátai református és katolikus lakosság viseletének teljes skáláját láthatjuk, emellett igen értékesek a lakástextíliák: a szőttesek, a hímzések, a csipkék^ a „pöndőkötés”, mely sajátos bátai gyakorlat volt. Kézműves műhelye az időszaki kiállítások és az állandó hímes tojás kiállítás mellett teret biztosít a mai hagyományőrzésnek is programok, kézműves foglalkozások szervezésével. A halászat eszközeit: varsát, dobóhálót, kukucskát, kecét, millinget és sok egyéb szerszámot, valamint a halászatból élő emberek lakóházának berendezését, életkörülményeit pedig a Halászházban ismerhetik meg a látogatók.

A népi építészet emlékeit őrzi a Polgári utca egyik zugának öt paraszti porta alkotta épületegyüttese, mely egyszerű, alföldi típusú lakóházakból és gazdasági épületekből áll. A házak a 18. század vége és a 19. század közepe között épültek és napjainkban is hűen reprezentálják a korabeli életmódod és a népi építészet szerves összetartozását.

A móri Lamberg-kastélyban található a Móri Emléktár és Művészeti Kiállítás, melynek keretében Helytörténeti gyűjtemény, Sváb tájszoba és kamra, Wekerle-emlékszoba, Vasarely-szoba, valamint Ezerjó Pince –galéria található. A helytörténeti gyűjteményünkben Mór történetét bemutató kiállításban Mór múltjáról fotókat láthatunk a nevezetes épületekről, templomokról, az itt élt emberek viseletéről, ünnepeiről, szokásaikról, láthatjuk még Schwartz József bognármester által készített parasztudvart és a mezőgazdasági eszközöket, maketteket. Itt találhatjuk az 1848. december 30-i móri csata makettjét, kézzel festett korhű ruházatú és fegyverzetű ólomkatonákkal. A sváb szoba és kamra az ide telepített “sváb” lakosság leszármazottainak életébe enged bepillantani. A szobában az 1900-as évek elejéről származó bútorokat, használati tárgyakat, viseleteket, szakrális emlékeket, a kamrában a kenyér és sütemény sütés, a zöldségek és a káposzta szelés eszközeit, a mosás, vasalás tárgyi emlékeit láthatjuk.

Budaörs városának német múltjával, történetével és hagyományainak ápolásával foglalkozó Helytörténeti Gyűjtemény 1987. augusztus 18-án nyílt meg az egykor a Weber-családnak otthont adó házban, a Budapesti út 47. szám alatt. A ház 1888-ban épült. A muzeális értékű dokumentumok és használati tárgyak közadakozásból kerültek a gyűjteménybe, melynek szervezett kialakítása, már az 1970-es években megkezdődött Füzér Ferencné, az I. számú Óvoda igazgatójának vezetésével.

A tájház 1982 óta áll a látogatók rendelkezésére. Az épület XIX: században épült, vert falas, ( tömés), „lopott tornácos” ház. Három helysége van: tiszta szoba, füstös konyha, és egy kiállító helyiség. A település nevezetes a néptáncáról, népdalairól, és a hímzéséről. A tájház harmadik helyiségében a fehér hímzés legszebb darabjai tekinthetők meg. A tájház igény szerint látogatható.