A Mecsek hegység déli lejtőjén vörös színű homokkőből "épült" különös formájú groteszk emberi alakokat idéző, rőt színű sziklacsoport: a Babás-szerkövek vonulata magasodik a fák koronája fölé. E különös csengésű név a sziklák bábuszerű alakjára és talán pogány elődeink áldozati helyére (szerkő = oltárkő) utal. Furcsa alakzatukat azonban nem emberkéz formálta. Anyagukat, a vöröses árnyalatú durva, törmelékes kőzetet különféle ásványos és kristályos kőzeteknek (a kvarcnak, a földpátnak, a gránitnak, gneisznek, fillitnek, kvarcporfirnak stb.) lazán cementált halmaza alkotja. A törmelékes anyagoknak azonban nem csak az összetétele, hanem a szemnagysága is igen változó: a néhány milliméteres szemcséktől a fej nagyságú kőzettörmelékig minden méret megtalálható. A kőzet szerkezete a sziklák alján (több méteres szakaszon) egyneműnek látszik, felül azonban jellegzetesen keresztrétegzett. A kőzet anyagának és szerkezetének e jellegzetességei a kőzet keletkezésének körülményeiről vallanak. A földtörténet ókorában a térségben az idősebb képződmények lepusztult kőzetanyagából hatalmas tömegű törmelék halmozódott fel. Minthogy a törmelék kismértékben koptatott és különféle szemcse nagyságú, valószínűleg kis távolságból szállítódott oda. Az íves és átlós irányú rétegezettség pedig a folyami és delta jellegű felhalmozódásról tanúskodik, arról hogy az üledékképződés szakaszosan ment végbe. A kőzet jellegzetesen vörös színe a meleg, sivatagi éghajlatú vidékek kőzetanyagára jellemző. Azt hogy e kőzet keletkezésének idején e térségben is sivatagi éghajlat uralkodott a permi homokkő konglomerátum sorozatából származó különféle trópusi növénymaradványok is megerősítik. A permi réteg a Mecsekben meghaladja az 1000 méteres vastagságot, s egy kelet felé fokozatosan a mélybe süllyedő rétegboltozatot alkot. A felboltozódást követő fiatalabb helységképződési mozgások során e szerkezet a törések mentén széttagozódott, bizonyos rétegcsoportok egymásra torlódtak. Így jött létre az a kelet-nyugat irányú sziklafal is , amelyből a természet pusztító erői: a víz, a szél, a fagy és a nehézségi erő a Babás-szerkövek különös kolosszusait az évmilliók során végül megalkották. A Babás - szerkövek legendája: A Jakab-hegy alján, a faluban élt réges-régen két gazdag család. Ezek szakadatlanul versengtek egymással. Egyszer egy ismeretlen koldus tért be hozzájuk. Mindkét házból kizavarták, bántalmazták. Ekkor megátkozta őket: "Váljatok kővé, amikor a legboldogabbak akartok lenni!" Mindkét gazdának egy-egy leánygyermeke volt. Egy napon mentek férjhez. Az egyik ház lakodalmas népe ezúttal megelőzte a másikat. Már jöttek vissza a jakab-hegyi barátok templomából, ahol az esküvő volt, amikor a másik még csak fölfelé tartott. Éppen ott találkoztak, ahol a mély szakadék felett a legkeskenyebb volt az út. Egyik vendégsereg sem akart kitérni a másik elől. Az egymással versengő örömapák egyszerre szólaltak meg: "inkább váljuk kővé, de ki nem térünk!" Ebben a pillanatban az egész násznép kocsikkal, lovakkal együtt kővé változott. Azóta is ott állnak sorban a hegyoldalon.
