Üzenetküldés
A bánfalvi karmelita kolostor Sopron Kertváros nevű negyedében, az egykori Sopronbánfalván található. A helyiek „Hegyi kolostornak” is hívják, mivel egy magas dombon áll a Soproni-hegység erdőkkel tarkított peremvidékén. A kolostor a 15. században készült és eredetileg a pálos rend tulajdonában volt, amely az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend a világon. Az eredetileg pálos kolostort 1495-ben építették, de a Bécs elleni török hadjárat következtében, amely 1532-ben volt, a kolostor erősen megrongálódott, s csak 1643-ban sikerült helyreállítani, a pálosok Bécsújhelyről való visszatelepülésének évében. Az 1643 és 1786 között a kolostor a magyarországi pálos rendtartomány noviciátusaként működött. 1786-ban II. József feloszlatta a pálos rendet több más renddel egyetemben. A kolostort helyőrségi kórházzá szervezték át, a templomot pedig 1827-ig üresen hagyták, amikor a katolikus egyház visszavásárolta és helyrehozta. 1892-ben a kolostor a karmelita rend tulajdonába került, majd az 50-es évektől a kommunista uralom alatt a szerzetesrendek feloszlatása után szociális otthonná szervezték át. Majd a rendszerváltás után 2002-ben a szociális otthon is kiköltözött az épületből.
Bánfalvi karmelita kolostor
info@banfalvakolostor.hu
3699505895
Aktív turizmus
Eredetileg téglalap alaprajzú, síkmennyezetű teret a 1340-es években gótikus stílusban átalakították, festésmaradványai ebből az időszakból származnak. Jelenleg a bencés rend tulajdonában és kezelésében van. A soproni Fő téren a Tűztoronnyal szemben álló Kecske-templom mellett, a kolostor épületében található. A templomból egy folyosón keresztül lehet megközelíteni a kolostor kerengőjénkeresztül. Az egykori ferences rendház terme eredetileg imahelynek épült. 1406-ban három kápolnával bővítették Dági (Agendorfer) Márton hagyatékából. Az északi kápolnát két női szentet ábrázoló freskó díszíti, a középső kápolna boltozatának záróköve Isten Bárányát ábrázolja, míg a délin az Agendorfer család címere látható: a közös tőből kinövő három levél. 1552-től a termet ravatalozóként, később temetkezési kápolnának használták. A 18. században barokk stílusban átalakították. 1782-ben II. József feloszlatta a szerzetesrendeket, ezután a ferences rendi kolostor és templom hosszú évtizedekre gazdátlanná vált. Csak 1802-ben vették újra használatba a bencés szerzetesek, akik rendbe hozták a ferencesek által kényszerűen elhagyott épületegyüttest.
1949-51-ben került sor a műemléki helyreállításra, ekkor a Káptalan-termet helyreállították és visszaállították késő gótikus formáját.A templom és a káptalanterem belépődíj nélkül látogatható. belépőt szoborfülkés lépcsőház fogadja a kapu mögött. A középkori figurális és ornamentális festés mellett említésre érdemes 1779-ben készült mennyezeti freskója is (Dorffmeister István műve). A freskó Szent Ferencet és a többi ferences szentet ábrázolja.
Az oszlopfejezeteken levélornamentikába bújtatott, állattestű, emberfejű szimbolikus alakok jelenítik meg a főbűnöket.
alvó ember és denevér – restség
állattestű férfi és nő – bujaság
kuporgó majom – kevélység
medve – falánkság
rák – állhatatlanság
patás lábú női lény és vigyorgó, görnyedt szörny – irigység.
szárnyas ördög (griff) – hitetlenség
térdelő nőalak – hiúság
A díszítések között az építtető Geisel család kecskés címere is megtalálható. A teremben az építészeti értékeken kívül a Soproni Múzeum középkori kőszobrászati emlékeit láthatjuk.
Természeti értékek | Ökoturizmus
Kulturális örökség
u